„Elhozta az Isten piros pünkösd napját” – pünkösdi hagyományok, népszokások

Pünkösd havának májust nevezik, ám maga a pünkösd, mozgóünnep lévén, a húsvét idejétől függően május 10. és június 13. közé eshet: idén június 8-9-én ünnepeljük. A pünkösdi hagyományok, mint néphagyományaink általában, keresztény és ősi pogány elemek keveredéséből jöttek létre.
A húsvét utáni negyvenedik nap
áldozócsütörtök, mely Jézus mennybemenetelének ünnepe, az ötvenedik nap
pedig pünkösd, amely napon a Szentlélek leszállt az apostolokra, akik
ennek következtében különféle nyelveken kezdtek beszélni, az
összesereglett, csodálkozó népből ki-ki a maga nyelvén hallotta a
prédikációt. Közülül ennek hatására sokan megkeresztelkedtek, ekkor
alakultak az első keresztény közösségek, így a pünkösd az egyház
születésének ünnepe is. Sok helyen tartottak ezen a napon búcsújárást, a
legjelentősebb és legismertebb pünkösdi hagyományok közé tartozik a
máig is élő búcsújáróhely Csíksomlyó, mely az utóbbi években nem csak
keresztény, de összmagyar zarándokhellyé is vált.

Rövid, mint a pünkösdi királyság
Európa jelentős részén már a középkor
óta tartanak pünkösdi vagy májuskirály-választást, ez a legismertebb
pünkösdi hagyományunk. A királyt, amint arról Jókai Mór is írt Egy
magyar nábob című regényében, lovasversenyen választották, ezt néhol
egyéb erőpróbák is kiegészítették. Egy XIX. századi szokásleírás szerint
a győztes „egy évig minden lakodalomba, ünnepélyre, mulatságra
hivatalos, minden kocsmában ingyen rovása van, amit elfogyaszt, fizeti a
község, lovát, marháját tartoznak a társai őrizni, s ha netán valami
apró vétséget követne el, azért testi büntetéssel nem illetik. Ilyen
nagy úr a pünkösdi király egy álló évig”. Mivel csak egy évig tart az
uraság, a mulandóságára, értéktelenségére utalva alakult ki a rövid,
mint a pünkösdi királyság szólásunk.

„Mi van ma, mi van ma, piros pünkösd napja…”
A pünkösdi hagyományokból a lányok sem
maradtak ki, a pünkösdölés szereplői általában ők voltak, bár néha
legényekkel együtt járták pünkösdvasárnap a falut házról-házra,
bekérezkedés után énekelve, táncolva. A különböző vidékeken többféle
típusa élt a szokásnak: központi szereplő lehetett a pünkösdi királynő,
aki ruhájával is kitűnik a többiek közül; hasonlíthatott lakodalmas
menethez; és az is előfordult, hogy nem választottak külön kiemelkedő
szereplőket. Ha a pünkösdölésben lányok és legények egyaránt részt
vettek, általában közös táncmulatság zárta a napot.

Hasonló, bár különálló szokás a
pünkösdikirályné-járás vagy cucorkázás, ahol általában öt lány járt
házról-házra, köztük a legkisebb (akár egész kicsi, 4-5 éves) volt a
kiskirályné, őt vezették a többiek, termékenységvarázslással összekötött
köszöntőt énekelve. A szokásnak a különböző vidékeken különféle formái
alakultak ki, pl. Udvarhelyszéken a hesspávázás, Nyugat-Magyarországon a
törökbasázás (itt egy 12-15 éves fiút öltöztettek be török basának,
nadrágját szalmával tömték ki, felsőtestét zöld ágakkal, virágokkal
díszítették, néhol láncokkal megkötözve vezették végig a falun; a
szokáshoz törökökkel kapcsolatos mondani hagyomány fűződik), vagy a
Dunántúl egyes részein a rabjárás (amikor is a pünkösdölő lányok
lábuknál összeláncolt fiúkat vezettek, így kértek adományokat „a szegény
katonaraboknak”). A pünkösdi népszokásoknak, az egyébkoriakhoz
hasonlóan, szintén volt adománygyűjtő funkciója, általában tojást és
pénzt kaptak érte.
Mulatságok, párválasztás
A pünkösdi hagyományok közé tartozik a
párválasztásnak is, ilyenkor általában bálokat szerveztek a falvakban,
Kalotaszegen például háromnapos táncot rendeztek. Csallóközben
vámkereket állítottak, a bírságokból, vámból szerzett pénzt közösen
mulatták el. Az udvarlási szokások közé tartozott, hogy a legények
pünkösd hajnalára pünkösdi rózsát tettek a leány ablakába, vagy például
Egerben a legény egy 8-10 éves, ünneplőbe öltözött kislánnyal mátkatálat
küldött a választott lánynak, melynek közepén koszorúba font kalács és
egy üveg bor volt kendővel letakarva, s ha a lánynak is tetszett a
legény, hasonló tálat küldött vissza. A küldöncöt néhány krajcárral
jutalmazták.
Jóslás, varázslás
Pünkösdkor a házakra, kerítésekre,
istállókra zöld ágakat helyeztek, hogy a gonosz, ártó szellemeket távol
tartsák; néhol ilyenkor állították a májusfát is. Időjárás- és
termésjóslás is kapcsolódik az ünnephez, bár a különböző tájegységeken
meglehetősen ellentétes jelentésekkel: Gyimesben például a pünkösdi eső
jó termést jelent, Baranyában viszont nem kívánatos az eső, inkább a
szép idő, ami bő bortermést hoz. A pünkösdi harmatnak szépségvarázsló
erőt tulajdonítottak: a lányok napfelkelte előtt a kertben harmatban
mosdottak, hogy szép legyen a bőrük.